Mint itt legtöbben tudják, kezdő politikus vagyok. Ezt szoktam mondani, habár az igazat megvallva közélettel és szakpolitizálással (környezetpolitika területén) már több, mint 20 esztendeje foglalkozom, és 1998 óta különböző formákban önkormányzati dolgokkal is, két ciklusban képviselőként. De ez az országos pártpolitikai színtér, parlamenti politizálás az, ami új nekem, mert igazából szerintem az átlag állampolgár igénye alatt kísértem figyelemmel csupán, hogy mi zajlik a fővárosban érdeklődés és főként idő hiányában.
Életem úgy alakult, hogy legtöbbet a Tisza mentén, Körös-vidéken, leginkább Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyékben mozogtam, és ezeken a helyeken ismertem meg a legtöbb problémát, ami az embereket érinti. Ezek azok, amiről most egyáltalán beszélni tudok, amit képviselek.
Látom a parlamenti képviselőknél a legtöbbeknek van parlamenti előéletük, voltak már politikusok, vagy szakértők frakciók mellett, vagy minisztériumokban dolgoztak, és ők tapasztalatok, szocializáció mentén reagálnak dolgokra, míg én kellő tapasztalat hiányában ösztönösen.
Nos, azért ezzel vezettem be feljegyzésemet ezzel, mert rendszeresen tapasztalatom az az újságírók és riporterek részéről, hogy valamilyen politikai prekoncepciókkal rendelkeznek, és valamilyen pártideológia szemüvegén keresztül látják és sajnos láttatják a világot.
Ez akár nem is lenne baj, hiszen miért ne lehetne egy lapnak jobb oldali érzelmű, vagy baloldali érzelmű olvasótábora, miért ne hihetne őszinte hittel valamilyen ideológiai irányt helyesnek?
De sajnos nem ez történik. Hazánkban nem ez a jellemző, hanem ideológiától, értékektől függetlenül párthűség, pártszimpátia alapján nyilatkoznak meg újságírók, és a józan ész, a tisztesség, a korrekt objektivitás ős leginkább elvek helyett, szándékosan ferdítve sokszor saját érdekeik szerint. Ez nagyon zavar, mert kb. 14 évesen, felismerve készségemet a könnyű írásra és fogalmazásra – újságíró akartam lenni, vagy író. De mert ez tényleg könnyen ment, és nem jelentett kihívást, olyan jó meg azért nem voltam, hogy nagyokhoz hasonlítsam magam, így másként döntöttem. S most örülök, hogy nem lettem újságíró, mert azt látom, hogy olyan szánalmasan alacsony színvonalú az újságírás sokszor, hogy kár időt szakítani az olvasására és ez az átlag árnyékot vet a még meglévő igényesebb, színvonalas újságírást tervező újságírókra is. Pedig még vannak páran, akik igazán színvonalas munkát végeznek.
Munkám most olyan lett ezzel a politizálási izével, hogy rá vagyok utalva az újságírókra, és törvényszerűen segítséget kell kérnem tőlük, így tanulgatnom kell, ki kicsoda, ki kivel van. Az LMP sajnos speciális helyzetben van, mert nincs saját médiája, míg az DK-Együtt-MSZP-hez köthető médiumok vannak, a többit meg már megvette, kisajátította, einstandolta magának a Fidesz. A Barikád és a Kurucinfo akkor sem írna rólunk jót, ha a világ legokosabb dolgait mondanánk, mert ott más a cél, és nem is baj, hogy nincs hozzájuk közünk. Mostani felállásban addig jó, míg nem írnak rólunk.
Szóval, rá vagyok utalva arra, hogy figyeljek, hol vannak normális újságírók, hol vannak objektivitásra, tisztességre törekvő riporterek, hol vannak korrektebb tájékoztatásra törekvő szerkesztők. Ezt tanulgatom, pedig nyilván nekem is van korábbi lappreferenciám.
Példának okáért magam itthon, gyerekkorom óta azt látom, hogy vidéki ember az idén 70 éves Szabad Földet olvassa. Ezt járattuk a rendszerváltás előtt is, és ez jár azóta is, annak ellenére, hogy már mindenféle tulajdonban volt, mindenféle kormány kezelte, nagyjából egyenletes színvonalon közölte azokat az információkat, amelyek a vidéki embereket érdekelhetik.
Ez az oka annak, hogy nagy örömmel fogadtam a minap a Szabad Föld érdeklődő megkeresését. Sajnos ez a lap is rólam akart írni, nem arról, amit képviselni kívánok, vagy az ügyekről, amiről beszélni szeretnék, de bizakodom, hátha akkor is egy áttörés a megjelenésem a lapban, és hátha a jövőben mód lesz arra is, hogy általam képviselt ügyekről írjanak. Fel is teszek két képet a héten megjelent cikkből, akit érdekel, annak sajnos be kell szereznie alapot, mert nem találtam digitális változatát a cikknek.
A végén van egyetlen félreértés, amiről csak azért írok, hogy nehogy utána majd valaki hazugsággal vádoljon.
Valóban azt mondtam, hogy ha kell, akkor inkább magunknak fizetjük az albérletet a fővárosban, hogy együtt maradjon a család egy része legalább (legnagyobb lányom szolnoki középiskolában kezd ősszel, de a középső mostani álláspontunk alapján már Budán), de most jelenleg, egy kis fővárosi lakást az országgyűlés hivatala bérel nekem. Ősztől még nem tudom, hogy lesz, de nem szerettem volna, hogy valótlanság terjedjen, mert nem lenne szép: tehát igen, pár hete az országgyűlés hivatala bérel nekem lakást az országgyűlési irodaház mellett.
Egy másik heti médiamegjelenésem volt, hogy elkövettem azt a hibát, hogy az ATV-nek egy sajtótájékoztató után elmondtam, hogy ebben a kis lakásban élek, azok meg lehozták egy riportban, hogy a képviselők hogy pazarolnak, mert mindenki 150 e Ft-os luxus körülmények között bérel lakást. Ja, 50 m2 alatti luxuskörülmények... Ez jó...
Meg is szólalt a riportban egy „szakértő”, hogy szerinte reálisan 80-90 e Ft-ért már lehet lakást bérelni. Gratulálok a szakértő úrnak, és ajánlanám figyelmébe azt a tényt, hogy kb. 10 megnézett lakás után találtunk egyetlen egyet, aki engedve az árból belement, hogy vállaljon minden feltételt, amit kell. Pl. a számlaadás kötelezettségét (amit nem tudom, hogy a t. szakértő úr tud-e egyáltalán, hogy kell ilyen), a saját költségen történő energiatanúsítvány költségét, nem beszélve arról, hogy ezek az árak mind közös költséggel és sok esetben rezsi átalánnyal értendőek. Azon szakértői vélemény tényszerűségét, hogy lehet találni 80-90 e Ft-ért albérleteket a fővárosban, ami jó lehet a képviselőknek, azzal reprezentálnám, hogy asszem 104 képviselő adott le igényt lakhatás segítésére, és idáig, ha jól tudom, talán 15-nak lett ez megoldva. Mindössze ennyi talált olyan ingatlant, ami megfelel a jogszabályi feltételeknek, és a független, OGY hivataltól is kívülálló ingatlan értékbecslő is elfogadja annak árát, mint reális árat.
Meg is fogadtam, hogy többet ilyen ügyben nem adok interjút, mert piszkosul mást hoznak ki belőle, mint amint mondani próbáltam és mint ami a valóság.
Na mindegy is, nem okoskodok többet, politizálni meg majd egy másik bejegyzésben kezdek, csak fel akartam hívni a figyelmet a Szabad Föld cikkre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.