A napom sok találkozóval telt el. Hivatalos találkozók, protokoll látogatások azokkal, akikkel a bizottság elnökeként szerencsés lenne szakmailag együttműködni. Elkötelezett, lelkes ember van itt mindenfelé, csak engedje a kormány, hogy egy kis környezetvédelemmel is foglalkozzunk. Ember nincs, aki tudná, hogy mit terveznek a zöld ügyekkel, mi jár ez ügyben a miniszterelnök úr fejében. Mindenféle rémítő hírek vannak azzal kapcsolatban, hogy miként cincálják szét az egész ágazatot, hogy ember nem rakja többé össze.
A nap színes pontja volt, hogy találkoztam Meszerics Tamás cimborával, akit ugye a hétvégén az Európai Parlamentbe akarunk küldeni. Lóg a nyelve, fáradt a kampányban, és piszkosul bánt, hogy nincs időm érdemben részt venni a munkájában, segíteni neki és Katának. Tudom, hogy mindketten érdemben képviselnék azokat az értékeket, amelyek nekem is fontosak, és ezt más jelöltektől nemigen várhatom. Illene, hogy én is kampányoljak, irigylem a Fidesz vezetését, aki ráért erre, de mi öten vagyunk mindössze a frakcióban, így minden ránk szakadt a parlamenti munkától a szakmai tevékenységeken át a médiaszereplésig, így örülünk, hogy élünk.
Tamással arról tartottunk sajtótájékoztatót, hogy az Európai Parlamentben az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap újragondolásával mennyi lehetőség lenne, hogy ez a tetemes forrás ne Csányi-félék és az angol királyi család zsebében landoljon, hanem valóban a regionális fölzárkózást segítse, és emberek megélhetését, a vidéki életminőség javítását szolgálja. Igazából amilyen kudarc Magyarországon a vidékfejlesztés, annyira kudarc az Unióban a volt keleti blokk felzárkóztatása. A volt NDK-ban és Csehországban van talán némi eredmény, talán még Szlovénia – de mi többiek, mintha az istennek se akarnánk utolérni nyugatot semmiben. Azaz korrupcióban és idióta pénzszórásban nyilván megelőzzük, de azt nem mérik...
A sajtótájékoztató apropója az a Fideszes tavaszi hadjárat, amit a Fazekas Sándor zászlóvivő és előretolt helyőrség vezetésével zajló szabadságharcként csinál a kormánypárt akác, pálinka és termőföld ügyben. Reggel, délben, este – bármikor kapcsolom be a Kossuth Rádiót, valamelyik hírekben biztos Fazekas Sándor beszél, és épp a magyar pálinka nemzetközi elismertségét vagy az akácméz nemzethez kötődő hagyományait magyarázza.
Termőföld védelméről beszélni – nonszensz szerintem a Fidesznek, mikor hazai szabályozással kezelhető lenne a probléma, ha nem söpörné le fölényesen a kezdeményezéseinket, állítva, hogy az általa készített földforgalmi törvény a létező törvények legeslegjobbika. Erről bővebben most nem írok, korábbi bejegyzéseimben részletesen írtam három hosszú részben arról, mi is a gond. Mindenesetre nem is értem, hogy kampányolnak ők ezzel a témával, mikor a nemzeti szabályozás az ő tollukból származik.
Akácról már tényleg semmi kedvem írni – ld. 40. napi naplóbejegyzésem. Porhintés, bolhacirkusz, fantomharc. Nem létező veszély elleni fölösleges háború.
A pálinkáról is írtam már korábban, de most azért teszem mégis újra, mert ma reggel már a miniszter (?) arról beszélt a Kossuthon, hogy micsoda hihetetlen fejlődés lett a magyar pálinka ügye. Új gyümölcsösök, megindult az export, kiváló minőségek vetélkednek egymással.
Elsőként is: tessék megnézni a KSH adatait. 2009 óta nem növekedett a gyümölcsösök mennyisége hazánkban semennyit. Szó nincs arról, hogy az ágazat bármilyen sikereket elkönyvelhetne - nincs növekedés ebben a művelési ágban. Másodszor: jövedéki adóbevételek alapján nem fő több pálinka az országban kereskedelmi célra, mint korábban, a házi főzés mennyiségéről – ami elvileg csak saját felhasználásra készül – senkinek nincs hiteles adata. Harmadszor: a házi főzés ügyének – amiért állítólag a szabadságharc egyik zászlóalját vezénylik – mi köze is van a kereskedelemhez? Azt csak saját célra szabad főzni, az EU-val azért zajlik a honvédő harc, hogy a jövedéki adómentes főzés megmaradjon saját célra, de értelemszerűen ennek célja miatt semmi köze a kereskedelmi bevételekhez és főleg a megélhetéshez! Ez nem teremt munkahelyet, nem csinál adót, semmire nem jó azon kívül, hogy jó a pálinkaszerető embereknek. Ez is fontos, nem mondom, de azért nem ezen múlik a nemzet sorsa. Negyedjére – és legfőképpen: mégis mennyi problémát old ez meg vidéken? Mennyi embert érint? Az akácméz (jó, védjük meg, szeretjük, fontos nekünk) mondjuk 20 ezer ember megélhetése. Maximum! A házi pálinkafőzés (jó, azt még jobban szeretjük) – nulla ember megélhetése, hiszen jellegéből adódóan a házi pálinkát azért főzzük, hogy magunk megigyuk, mikor már nem bírjuk hallgatni a kormány hülyeségeit.
Akkor mégis mit és kit képvisel a Fidesz?
Mindamellett ugye tény, hogy az Európai Unióban vannak példák pl. a házi pálinkafőzésre jövedéki adómentesen, de ha mondjuk az EU kérdéseket tesz fel az országnak, és mi elküldjük a fenébe, hogy ne dumáljon bele, mi jobban tudjuk, mit lehet és mit nem, akkor miért is kell csodálkozni, ha nem érti, hogy mit szeretnénk? A házi pálinkafőzés ügye tipikusan egy Fideszes diplomáciai csőd, hiszen ha kormányunk nem akarna ott is erőből politizálni, ahol nincs meg hozzá az ereje, akkor talán lehetne eredményt elérni.
Szóval Tamással arról beszéltünk a sajtótájékoztatón, hogy milyen tök jó lenne, ha az EU-t nem úgy kezelnénk, mint az ellenségünket, hanem mint egy partnert, akinek forrásait használhatjuk, és egy halom országgal lehet azonos a célunk, hogy pl. azok a források vidékfejlesztésre fordítódjanak. Ha hazánk legerősebb pártja épp nem a senki által nem veszélyeztetett akáccal és a házi pálinkafőzéssel, illetve a zavartan ehhez kapcsolt, de valójában semmilyen kapcsolatban nem lévő, külföldön megbukott pálinkaexporttal foglalkozna, akkor akár beszélhetnénk arról is, hogy mennyi piszok fontos dolgot lehetne abból a pár ezer milliárdból csinálni, ami EU-s forrásokból idejön. Mennyi kis- és középvállalkozás foglalkoztatásához lehetne segítséget nyújtani, mennyi közszolgáltatást lehetne megvédeni, mennyi új munkahelyet lehetne teremteni. De nekünk egy ilyen kormánnyal a szabadságharc jut, ebben lehetünk első frontbéli közlegények.
Szóval erről beszéltünk.
Szerintem ez fontos dolog, mert mikor kevés pénzünk van, kevés lehetőségünk, akkor fontos, hogy azt mire használjuk fel, mire költjük és hogyan.
Este nézem a híreket, hogy esik-e erről szó. Semmi. Ellenben arról van szó, hogy Bajnai focizik-e az Orbán fejével, vagy nem. Utána arról, hogy Kovács Béla tényleg rosszul volt-e tegnap, vagy nem, és miért mondott le egy szegedi fórumot. Majd egy összeállítás arról, hogy akkor hol is nyaralt együtt Horváth Csaba és Molnár Zsolt, és ki vehette azt fel mobillal.
Csupa fontos dolog. De arról, hogy miről szól a hétvégi EU-s választás, mi a tétje, ki miért akar odamenni – arról semmi. Gratula a hírszerkesztőknek.
Nem tudom, hogy miként is működik ez a politikai kommunikáció, de azt látom, hogy még tanulnom kell, hogy megértsem.
Kezdek egyébként egy kicsit megbékélni Budapesttel. Ennek fő oka, hogy nemrég rábukkantunk Ikóval az országgyűlés irodaházától nem messze az Európa Cukrászda nevű helyre, ahol mindig van diabetikus sütemény. Nem meséltem még (mi a fenéért tettem volna), hogy fő káros szenvedélyem az édességfüggés volt az elmúlt 20 évben, így összeszedtem egy kettes típusú cukorbetegséget. Szolnok megyében, ahol élek egyedül a csodás szolnoki Marcipán Cukrászdában tudok diabetikus sütit enni. Pesten idáig az tűnik zseniálisnak, hogy szinte mindenhol van ilyen süti. Ide még a Szamos is szállít – valamelyik nap azt találtam egy helyen, isteni volt! Igaz, hogy egy szelet itteni süteményért otthon keviben 3-4 szeletet ad Nagy Jóska bátyám, a cukrász, de otthon Szolnokig kell menni egy szelet jó diabetikus sütiért. Apró dolog, de cukorbetegből arányaiban vidéken is annyi van, mint itt a fővárosban, és milyen tök jó lenne, ha ott is lehetne ilyen finomságokat kapni. De nem lehet.
A kajapénzemből nem jövök ki, de kihagyom a levest és a savanyút, és ebben a cukrászdában törzsvendég leszek a következő négy évben – az biztos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.