35. nap kezdő politikusként - Minisztériumok ügye + amiket nem írtam meg az elmúlt napokban

Majdnem 10 óra volt délelőtt, mire végre, ma hazaértem. Éjszakába nyúlott az esti, Detti által szervezett találkozó, és így csak reggel tudtam elindulni haza. Ma már a hírek a rádióban tényként mondták a tegnap Origóból megismert, tervezett minisztériumi struktúrát. Alig tudok napirendre térni felette, és rágódom, hogy mi a francot lehet erre mondani konstruktívan, merthogy azt ígértük, hogy mi konstruktív ellenzék leszünk.
Ilyesmik járnak a fejemben:
“Mélyen tisztelt Ház, tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön megválasztása alkalmából elmondott beszédében azt ígérte, hogy ön nem pusztán a kétharmad, hanem háromharmad magyarság érdekeit kívánja szolgálni. Ön azt is mondta, hogy (a hírek és tapasztalatok és sokak véleménye ellenére) ez egy demokratikus rendszer, és mint Ön nálam jobban tudja szakmájából adódóan, egy jól működő demokratikus rendszer ismérve, hogy a kisebbség akaratának, vágyának is teret kell adni a döntéshozásban. Természetesen nem a többség érdekei és vágyai ellenére, hanem azzal összhangban, mindenki értékei számára teret engedve. Számomra felfoghatatlan módon jól szerepelt az Ön pártja a vidéki térségekben is, sőt, ott szerepelt igazán jól. Vidéki térségekben, amelyeknek az elmúlt négy esztendő, az azt megelőző nyolc évhez hasonlóan szintén nagyon sokat ártott. Olyan sokat romlott az ottani helyzet, a vidéken élő emberek életminősége, lehetőségei, reményei, hogy még én is a parlamentbe jöttem, hogy ezt szóvá tegyem Önöknek, pedig ez nem volt vágyaim között korábban.
Emiatt elsőként azért kell, hogy szót emeljek, hogy a vidékfejlesztés névlegesen kiemelt szerepe ne szűnjön meg, ne tűnjön el a kormányzati színtérről, mert akkor a környezet- és természetvédelem 2010-ben indult mélyrepüléséhez hasonlóan ez a kiemelkedően fontos téma is elsikkad a stadionépítések, völgyhidak, rekordárú autópályaszakaszok, értelmetlen presztízsberuházások és sasos emlékművek között. Kérem higgye el, hogy Fidesz közeli kommunikációs és marketing cégek (ld. MNVH sztorik) bográcsozó, iszogatós, pavilonsátras, sztárvendéges rendezvényeivel nem lehet a helyben maradást elősegíteni, mint ahogy térkövezésekkel és vidéki szoborparkok kialakításával sem. A vidékfejlesztés ügyének átfogóan kell jelen lennie minden szakterületben, horizontális szempontokkal meg kell jelennie minden ágazati szakpolitikában, de ugyanakkor kell az önálló képviselet, a koordináló szerep a vidéki érdekek kormányzati szintű képviseletében. A magyar vidékről a rendszerváltás óta minden magyar kormány lemondott, minden elmúlt kormányzat csak szavakban állt ki értünk, vidéken lakókért, de legalább jelképrendszerben jelen volt a kormányzat zászlaján az ügy, ha nagyon keveset is tettek azért. Most, mi vidéki emberek joggal érezhetjük azt, hogy már jelképrendszerben sem számít ránk Magyarország új kormánya, már szimbolikusan sem kívánja felvállalni a vidék ügyének képviseletét.
Ez nagyon elszomorít, és rettenetesen csalódottá tesz. Csalódott vagyok azért, mert pártjuk vezetése nem ismeri fel azt, hogy egy terület megfelelően méltó képviseletét önálló minisztériumi képviselet nélkül nem lehet elképzelni a kormányzati struktúrában. De még csalódottabb vagyok a Fidesz vidéki képviselőinek hozzáállása miatt, ha ezt megszavazzák. Vidéki térségekben elsöprő, szinte kizárólagos győzelmet aratott pártjuk, itt a velem egy padsorban ülő képviselőtársaim is büszkék arra, hogy kinek hány falu, kistelepülés képviseletét kell ellátnia, és csalódott vagyok, hogy mindezek a képviselők most nem ismerik fel annak a jelentőségét, hogy mit jelent az, hogy a kormányzati struktúrából a vidékfejlesztési tárca eltűnik.
Csalódott vagyok és szomorú, hogy lemondanak rólunk, vidéki emberekről, mert a földművelésügy és a vidékfejlesztési források szétválasztása, a szakterületek különválasztása azt jelenti: a jelenlegi kormány már csak a zöldbáró rendszer fenntartását érzi fontosnak vidéken, a vidéki szerep egyenlő a földtulajdonlással és agrártermeléssel. A földművelés ügye az, ami súlyt kap, míg a vidékfejlesztés ügye elsikkad, eltűnik. Szeretném hinni, hogy nem hitték el az Önök által olyan sokat bírálta “balliberális” médiaerők vérlázító megközelítését, mi szerint a vidék csak földművesekből, parasztokból áll, nincs ott más, mint földtúrás és parasztromantika. Nincs így, mert a vidék lelkiismeretes tanárok, hentesek, mérnökök, cukrászok, köztisztviselők, felszolgálók, fűtésszerelők, orvosok, ácsok, kőművesek, reklámszakemberek otthona is. És hosszan sorolhatnám még, hogy a vidék kié, kik élnek itt - de a minisztériumi feladatellátás tervéből adódó megközelítés abba az irányba hat, hogy volt téeszes nagyurak és Önök által teremtett zöldbárók megélhetését szolgálja csupán a vidék, vagy fogja szolgálni kizárólag hamarosan: a nagybirtokrendszer és annak kiszolgálást végző jobbágyság jellemezze hazánk területének túlnyomó többségét, lakosságának megközelítőleg 80%-át.
Ez elfogadhatatlan, és így kérek minden vidéki egyéni választókerületben mandátumot nyert képviselő-társamat, hogy hassanak pártjuk vezetésére, hogy a vidék ügyét ne válasszák szét az agrárium ügyétől, hogy az megfelelő politikai képviseletet kapjon, mert a vidéki emberek méltó érdekképviseletet érdemelnek.
Mindemellett a probléma mellett eltörpülni látszik, de hasonló jelentőségű kérdés az a szintén hihetetlenül meggondolatlan lépés, amely az első Orbán-kabinet mintájától eltérő módon nem kíván önálló kormányzati szerepet adni a környezet- és természetvédelem ügyének. Hazánk felemelkedésének záloga a gazdálkodás alapját képező természeti erőforrások, és azok fenntartható használatának kérdése sorsöntő kérdés nemzetünk számára. Örömmel hallottam a köztársasági elnök úr gondolatait a fenntartható fejlődésről alig egy héttel ezelőtt, és szívből ajánlom a kormány figyelmébe azokat! Az a benyomásom keletkezett, hogy a köztársasági elnök úr megértette, hogy a gazdaság a gazdálkodásunk alapját képező természeti erőforrások védelme nélkül nem létezik, nincs tartósan eredményes gazdaság, mint ahogyan jó humánkörnyezet nélkül nincs magyar jövő. Gyermekeink egészségének védelme, a családok jó életminőségének biztosítása elsődleges feladata kell, hogy legyen az Ön új kormányának is az Ön által is sokszor hivatkozott alaptörvény szellemének megfelelően. A környezet- és természetvédelem a legfontosabb közügyek egyike, az egészséges környezethez való jog az egyik legfontosabb alapjog, amit biztosítani kell, de az ágazat szétverésével, kormányzati szintű kizárásával azt nem lehet elérni. Felfoghatatlan számomra, hogy Ön és párttársai, akik egy egészséges, boldog jövőt álmodnak hazánknak, mindezt hogy képzelhetik el a bajok megelőzését célzó zöld tárca nélkül! Kérem fontolják meg ezt a két kiemelt jelentőségű kormányalakítási kérdést, mert ez nem ellenzéki kérdés, nem az ellenzék egy politikusának kérése, hanem az Ön által vizionált jövőhöz szükséges elengedhetetlen eszközrendszer - emiatt tettem szóvá ezt.”
Szóval - valami ilyesmi jut eszembe konstruktív ellenzéki szerepkörben, és ez a gondolatmenet áll közel hozzám. Így szeretném.
De ilyenkor itt a kisördög is a vállamon, és lehet, hogy ilyet mondatna inkább velem, mert legalább ennyire tudnak ez is szívből jönni: “Elmentek a fenébe valamennyien, úgyis magasról tesztek mindenre, ami szent és ami kiemelkedően fontos, hiányzik a fenének a képmutatásotok, hogy ilyen minisztériumot csináltok vagy olyat, mikor utána úgysem adtok hozzá sem eszközöket, sem forrásokat. Tök mindegy, hogy van-e vidékfejlesztési minisztérium, vagy sincs - így se, úgy se számíthatunk tőletek semmi jóra, tudjuk ezt jól itt vidéken.”

Szóval - ez is közel áll hozzám, és rágódom, hogy melyiket is képviseljem, ha életem első felszólalást tervezem a tisztelt házban. Az utóbbi legalább belefér két percbe...

Na, nem agyalok tovább - fáradt vagyok piszkosul, hosszú hét volt.
Csak én vagyok úgy, hogy jót csak itthon tudok aludni?
Sajnos én igazából csak itthon tudom kipihenni magam, ezért is érzem már fekhelyem vonzását most is. Eredeti munkám is olyan volt, hogy rendszerint 5-6 ezer kilométert mentem havonta, de azért ha csak egy mód volt, akár milyen későn, de mindig haza szerettem érni. Tipikus, olyan “mindenütt jó, de legjobb otthon” fajta vagyok. Korábban szerettem csavarogni mindenfelé, szerte a világban is, de mára minden bajom van, ha nem itthon, a saját párnámon teszem le éjjelre a fejem.
A kampány eltelt, az eskütétel előtt is elment a napi ingázás, de ez a hét - ez nagyon hosszú volt. Ikó remek lakótárs, de akkor sem tudok jót aludni, na nem mintha a héten lett volna este, amikor hat órát sikerült volna pihenni egybefüggően.
Jut is eszem erről valami.
Elfelejtettem mesélni, hogy a minap éjjel az albérletbe is alig jutottam be, mert hajnali 1-2 óráig a Széchenyi rakparton maradtam dolgozni, és miután egy kulcs van, Ikó bezárkózott, hogy majd rácsörgök telefonon. Az odáig ment is, csak telefonjának a saját számom csörgését engedélyezte, én meg (ezt nem tudván) az újonnan kapott parlamenti telefonnal próbálkoztam - jó sokszor. Rágódtam, hogy bemászom az elsőn lévő lakás erkélyén, de bizonytalan voltam, hogy melyik erkély, és ha csak lehet, kerülni szeretném a Blikk címlapját. Szóval, az lett a történet vége, hogy egy fővárosi buta módon ültetett fa mellől kiszedtem a karót, amivel valaha megtámaszthatták ültetéskor, és azzal kezdtem el verni egy leengedett rolót - szerencsére jót. Így jutottam be egy kis küszködés után.
Szóval: csak itthon alszok jól, és a hétvégére már olyan piszkosul fáradt voltam most (azaz vagyok még mindig), hogy alig vártam, hogy aludjak egyet ma.
De itthon meg a gyerekek alig várják, hogy hazaérjek, így az alvás ismét éjszakára marad, ha éppen lesz idő, mert mostanában azzal feszt sietni kell. Szóval - úgy kell kialakítani a fővárosi tartózkodásom, hogy ott legyen valami “otthon” érzetem, mert az idült kialvatlanság nem fog jót tenni a munkámnak, az biztos.

Ja, és az is kiment a fejemből, hogy leírjam: beléptem a parlamenti “Men in black” fiúk csapatába. Szerintem rém unalmas módon, tökre egyforma egyenruhában járnak politikusaink. Itthon Keviben csak temetésen látni ilyesmit. Hátulról nem lehet eldönteni, hogy melyik az MSZP-s, melyik a Fideszes - tök egyformák. Meg szerettem volna különböztetni magam tőlük, hogy nehogy azt higgyék, hogy hozzájuk hasonló vagyok, de végül legyőztek. András és főként a feleségem nyomásának engedve, végül vettem egy sötét színű öltönyt a West End-ben, tegnapelőtt, mert az nem volt messze az irodaháztól. Felpróbáltam vagy hatot, de mind úgy állt, mint tehénen a gatya, így végül megvettem a legolcsóbbat. Nyugtatgatnak, hogy akkor is különbözöm a politikusoktól, ha ugyanolyan öltönyt veszek, de azért nem hiszem, hogy sűrűn fogom használni. Kb. minden miniszterelnök beiktatáson, vagy nagyjából ehhez hasonló intenzitással.
A parlamenti asszisztensem is presszionálni próbál, hogy hordjam az öltönyt, mert hétfőn pl. a bizottságom alelnökeivel találkozom, utána meg bizottság elnöki értekezlet lesz, de már tudom: nem fog meggyőzni. Nem azért, mert nem tök mindegy, hogy mibe vagyok, hanem azért, mert magabiztosabb vagyok, ha nem kell feszengenem egy hülye öltöny miatt.

Még annyit máról, hogy megállapítottam, hogy a kutyáim is nagy vesztesei politikai pályafutásomnak, mert míg kecskét, juhot, tehenet könnyű rábízni egy megfelelő emberre, de a kutyapecér szakma kiveszett hazánkból. Pumukli, a pumi is szívesen járta a családdal a határt korábban, de ő ha kellően mérgeskedhet, akkor tök jól megvan az udvar neki lekerített részében is, körbe-körbe futkosva. Ellenben Opál, a magyar vizsla, házában fekszik, nagyon szomorú szemekkel néz ki és látszódik, hogy nagyon hiányzik neki a mozgás és a megfelelő társaság. Pumuklit nem tekinti annak, mert számára egy izgága kis idióta lehet a folyton ugató pumi. Izgalmi állapotba csak akkor kerül, ha a lányaim az udvaron megjelennek a kismacskáikkal, de az izgalmi állapotot - valljuk meg: teljes joggal - akkor a kismacskákon is érezni.

Röviden ennyit máról, holnap majd rövidebb leszek, mert sűrű lesz a nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.