Ritkulnak a bejegyzéseim, nem tagadom, totál behavazódtam. Talán hamarosan jobb lesz, elvégre nem lesz országgyűlés őszig, de azért nem ígérek inkább semmit.
A héten, mint a híradásokból talán látható volt: találkoztam francia diplomatákkal, volt szakmai találkozóm különböző helyeken, tartottam sajtótájékoztatót az NFA honlapjáról, jártam Pécsett – és még kevéske maszek program is belefért.
Megvallom: ez az utóbbi volt a legjobb, mert egymás után két napon is lovagoltam, és egy tök jó csapatot ismertem meg – kár, hogy nem alaposabban.
A történet lényege annyi, hogy komoly hazai jogbiztonságunkban bízva pár éve szereztem lovas sportoktatói képesítést, mert itthon a lovardánk üzemeltetésélhez az kellett. Majd valaki kitalálta, hogy az nem elég, és előírt valami újat, ami miatt el akarták venni a három patkós lovardai minősítésünket. Így beiskoláztam magam egy középfokú lovas képzésre (lovastúra vezetői képzésnek hívják, de tartalmilag inkább lovardavezetői képesítésnek számít), hogy megelőzzem a bajt, minősítésünk esetleges elvesztését. Ezzel húztam is az időt már egy ideje, igen ám, de megint átszabták a képzéseket, így múlt héten rám szóltak, hogy most a héten van utolsó két nap, amikor a korábbi rendszerben képzésemből vizsgát tudok még tenni.
Volt ijedtség, hogy hogy a fenébe szabadulok el, de asszisztensem valami speciális algoritmust használva, ide-oda elosztogatva szétszórta a programjaimat, és felszabadította nekem a szerda-csütörtököt a vizsgára. Ez bizony nagy varázslat volt, hála neki érte. Igaz, hogy emiatt a jövő héten is több napot a fővárosban töltök, mindenféle találkozókkal, de sebaj.
Szóval, már kedden este lementem Kunszentmiklósra, hogy megnézzem a pályát, amin lovagolni kell, megismerkedjek a lovakkal stb.
Minden rendben volt, és ráadásul volt ott egy nagyon okos és felkészült asszonyka (asszem valami lovas polgárőr), aki vizsgadrukkja részeként végigvette hangosan a vizsgatételeket a többieknek, aminek jó részét meg is hallgattam, így még azt sem mondhatom, hogy nem készültem a vizsgára.
Másnap már egész nap elment, de kellemes meglepetésre egy roppant szimpatikus, aranyos csoportot ismertem meg a soha nem látott emberekből, amibe mindenféle keveredett: orvos, ügyvéd, ásványvízgyáros, gazdálkodó, fodrász – mindenféle nép, de csupa kedves ember, aki szereti a lovakat. Nem tudom, hogy mennyire normális az, hogy hasonló érdeklődésű emberek hasonlóak értékrendre is, de ezek tényleg mind nagyon kedves, szimpatikus emberek voltak.
Lapítottam, hallgattam, csendben meghúztam magam, és tök jó ilyenkor ilyen kis párt jelentéktelen politikusának lenni, mert senki nem ismer. Mindenki „normális” emberként kezelt, és nem éreztették így velem, hogy a társadalom szemete lennék, ami gondolom egy politikusnak egy jó emberekből álló közösségben mégiscsak kijárna.
A szóbeli vizsgarészek alkalmával kimagyaráztam magam, ahogy kell, és egy darabig el tudtam hitetni velük, hogy azért dumálok annyit, mert a tudakozó-plusznál dolgozom. Mikor jó eredményeimet látva fejcsóválva megjegyezték, hogy úgy kidumálom magam, mint egy politikus, akkor ugyan elpirulhattam, de elütöttem valami viccel a dolgot.
Na, erre jött a vizsgabizottság elnöke, aki ismert, mert egyik hagyományos magyar lófajta tenyésztő szervezetének a vezetője, és odalett az inkognitó. Onnantól sajnos magam maradtam, részben kirekesztve magam, szerencsém volt, hogy az ásványvizes pár még szóba állt velem, így velük elütöttem az időt, míg várakozni kellett.
Na, a lényeg, hogy tök jó volt ilyen dolgokkal foglalkozni (a vizsga is sikerült), és tök jó volt ilyen szimpatikus emberek között lenni. Az oktatók is nagyon jó fejek voltak, én a vizsgabizottságot is kedvesnek találtam és a csoport igazán csupa jó fejből állt.
Ilyen emberek a parlamentben nem igazán vannak, habár néhány akad. A minap is odajött hozzám egy Jobbikos, hogy a szentendrei szigeten lovagol ő is és a gyermeke is, és örült a napirend utáni lovas felszólalásomnak. De többnyire politikusokkal van tele az egész t. ház, akikkel normális dologról alig lehet beszélni.
Mikor vége lett a vizsgának, és már sajnos újra kezdő politikusként útnak indultam Pécsre egy találkozóra, akkor tisztára olyan érzésem volt, mint amikor régen egy jó ifjúsági tábornak vége lett, amikor sajnálod, hogy nem látod őket talán többé. Jó lett volna még maradni, kicsit komázni a cimborákkal, a megszerzett új végzettséggel kimenni egy hosszú lovastúrára.
Baján felvettem Ikót és irány Pécs, ahová késve érkeztünk. Az ottani találkozó inspiráló volt, egy potenciális szakmai segítővel találkoztunk. Nyilván olyan súlyúval, akiről nem írnék, de ha frakciónk 2/5-e elment, akkor gondolhatjátok, hogy olyan, aki érdemben számíthat a jövőnk tekintetében.
Közben itthonra ugye megjött a 2008-as Norvég Civil Támogatási Programunk KEHI behívója az egyesülethez. Elsőként el akartam küldeni őket a fenébe (kicsit cifrábban és hosszabban), de utána megenyhültem, és mondtam a kollégáknak, hogy küldjék el az egészet. Nincs félnivalónk, le volt bonyolítva tisztességgel a program. Nonszensz az ügy, lesz is még pár szavam a dologhoz politikailag, de azért nem írtam meg nekik részletesebben azt, amit gondoltam, mert soha nem voltam olyan, hogyha haragszom valakire, akkor a kutyájába rúgjak.
Az, hogy a kutya rossz gazdát szolgál, nem választás kérdése, mert nem a kutya választ gazdát, és a kutya mibenlétének sajátossága, hogy függ valakitől, önellátásra nem képes, szolgálnia kell, hogy megéljen. Szolgál, így megtartják, mert a hűséges kutya jutalmat is kap néha és megbecsülik. Neki pedig teljesíteni kell azt, amit a gazdák mondanak. Így végül nem írtam semmit, csak mondtam a kollégáknak, hogy küldjék el a cuccot, hadd bogarásszanak a KEHI-ben.
Na, így jött el a ma reggel, amikor pofán vágott a bizottságom, hogy hagyjam őket békén, és nekik túl pörgős és túl “agilis” vagyok. Csináljak, amit akarok, de őket hagyjam békén, mert ők nem érnek rá bajlódni a csipcsup ügyeimmel, mint pl. az ország hulladékszállításának a kérdése, vagy az ország energetikai jövője.
Emberileg ezek nem tűnnek rossz embernek, bármelyikkel leülnék sörözni (ha szeretném a sört, és nem lennének Fideszes szavazódroidok). Ezt nem mondanám a DK-s vagy az Együtt-es politikusok többségéről, mert azok annyira mások, de azért egyébként gáz, hogy ezek a kormánypártiak mennyire nem akarnak semmit csinálni. Nem is panaszkodom, mert nem akarnám őket megsérteni a hátuk mögött, de bosszant azért kicsit, hogy egyetlen napot nem hajlandók arra szánni, hogy a bizottság ügyeivel foglalkozzanak.
Na, így kezdődött el a mai országgyűlés. Kérdések, azonnali kérdések, interpellációk nem voltak ma.
A bizottsági miatt lekéstem András napirend előtti felszólalást, amit sajnálok, állítólag jól beszélt és nagyon összeszedett volt. A mai témák jó részében a frakcióban nem osztottak nekem lapot, pedig voltak nagyon fontos témák, mint pl. a devizaalapú hitelesek ügye vagy a reklámtörvény záró vitája.
Engem ma csak a rezsicsökkentéses téma érintett, ahol Detti vitte a mondandónk legfőbb vonalát, de én is előre bejelentkeztem felszólalásra. Majd felteszem, de nem tudom, hogy annak így önmagában, a részletek ismerete nélkül van-e értelme, mert többnyire reakció az egész az előttem szóló kormánypártiak felszólalására.
A parlamentnek ma több alkalommal volt egyébként olyan hangulata is, mint amilyennek korábban gondoltam. Tök véletlen ma viták is zajlottak és szavazások is, és így viszonylag sokan voltak benn. Igaz, ez zajjal jár, és senki nem figyel senkire, csak dumál a szomszédjával. De nem csak arról van szó, hogy az ellenzékre nem figyelnek, a kormánypárti többség végighangoskodta azt is, amikor pl. Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár beszélt, és az ő hangja éppúgy nem hallatszott a párttársaitól, mint a mienk, ha felszólalt közülünk valaki.
Feszt panaszkodom máskor, hogy nincs benn egy Fideszes sem, de ez sem sokkal jobb így, mert egyik sem figyel a felszólalóra, míg amikor a három ellenzéki párt (mármint MSZP, Jobbik és mi) benn vagyunk, mi azért csendben meg szoktuk hallgatni egymást többnyire.
Ezeket a kormánypártiakat semmi nem érdekli, csak akkor figyelnek kicsit, mikor szavazás van, és a frakcióvezető ordítja nekik, hogy hogy szavazzanak: „IGGGEEEEEN!!!”. Ezt tudják: kiáltásra szavazni – azt sem tudva, miről. Ilyenkor figyelni kell nekik, nehogy elrontsák véletlenül.
Volt, aki mondta ma, hogy nem látszódom a közvetítésen, amikor más LMP-sek beszélnek.
Ez jogos, ennek az oka az, hogy vacak a számítógépem aksija, ezét feljebb ülök egy páholyban a frakció mögött pár méterrel, hogy legyen konnektorom. Ott vagyok az ülésteremben, a szavazókártyám aktivitásából ez ellenőrizhető is, de feljebb ülök, így nem látszódom.
Szelényi Zsuzsanna Együttes képviselőnő most elsőként szólalt fel. Ilyeneket mondott: „Ilyen gagyi törvény nem megy át.” Tévedett. Átment. Én már akkor tudtam, hogy téved, amikor kimondta. Elmondta a beszédét, majd diadalmas körbetekintést követően távozott.
L. Simonnak, a reklámtörvény képviselőjének ezzel jó magas labdát dobott fel, amivel az rutinos játékosként élt is, hiszen a „t. ellenzék, hogyan követel vitát, szakmai álláspontot, ha az elől elmennek a dörgedelmeik elmondása után?”
Hát ja... A DK és Együtt nem sokkal járul hozzá az ellenzék tekintélyéhez.
Mondanom sem kell: természetesen az orbánizmus legádázabb ellensége nem volt ma sem. Továbbra is piszkosul nem értem, minek nekik a mandátum.
Ma kivételesen nem mondtam napirend utánit sem, mert a hét hosszú volt, és szerettem volna akkor hazaérni, amikor még a gyerekek ébren vannak, mert palacsintasütést ígértem nekik telefonon még tegnap, így eljöttem az ülés vége előtt, hagytam, hogy Ikó és Detti vigye a frontot ma.
A Magyar Hírlap színvonalas cikkét már itthon olvastam, jól elszórakoztatott. Annyira idiótaság, hogy még csak bosszankodni sem tudtam rajta.
Ha minden igaz, most három napig itthon leszek, ígérem, fogok jelentkezni, csak alszok rá egyet, hogy mit is írjak így az utolsó parlamenti ülés után, amikor életem első országgyűlési ülésszaka véget ért. Majd holnap kitalálom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.