Bakker – ez meleg volt.
Jöhetnek a poénok, hogy a Moszad meg a CIA benyomott bennünket, de ez tényleg meleg volt.
De kezdem az elején, elvégre tegnap (szombat) nem jelentkeztem, ma meg ilyen késő éjjel tudok csak. A két fontos dolog történt: volt egy normális napom a családdal együtt, és a gyereknapot végre a négy gyerekemmel töltöttem, és bejutott az LMP az Európai Parlamentbe.
Mindkettő fontos, de megyek időrendi sorrendben, tehát kezdem a gyereknappal.
Az egész család tengerészpólót vett vasárnap reggel, hogy elinduljunk székes fővárosunk Magyar Színház nevű intézményébe, hogy megnézzük a Rumini a Ferrit-szigeten c. mű színházi előadását. Mint az már korábbi bejegyzéseimből kiderülhetett, a gyermekem hatalmas Rumini rajongók, és miután gyermekeim többsége még nem olvas, így nekem kellett felolvasnom Berg Judit zseniális sorozatának eddig megjelent összes részét, így én is behatóbban megismerkedtem a Szélkirálynő nevű vitorlással és annak legénységével.
Nem vagyok rá büszke (azaz – inkább szégyellni kellene magam), de talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam életembe színházban, és azon alkalmakból is egyedüli emlékezetes a Macskák előadása volt a szolnoki Szigligeti Színházban. Immár van másik emlékezetes, mert a Rumini színdarab remek volt, jó játék, hangulatos, érdekes. Barnus fiam édesanyjával kint maradt, én a három csajjal voltam az előadáson. Nagyon-nagyon élvezték ők is.
Ezen kívül megismerkedtünk Berg Judittal – aki olyan volt, amilyennek képzeltük. Tündéri, aranyos, kedves, nagyon barátságos, közvetlen – tisztára, ahogy az ember elképzel egy sikeres gyermekműveket író anyukát. Nagyon szimpatikus volt, és nagy türelemmel dedikálta gyermekeimnek a könyveket. További meglepetés volt, hogy a színház a Rejtő Jenő utca mellett van, így – habár nem kedvelem nagyon, ha fotóznak – de lefotóztattam magam az utcanévtáblával, hogy már itt is jártam.
Ezt követően a Batthyány tér közeli Rumini játszótérre mentünk, ahol most adta át az önkormányzat a játszótér új részeit. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, itt is összefutottunk Berg Judittal – a gyerekeknek nagyon tetszett minden. Milyen kár is, hogy ilyen játszótér elképzelhetetlen a fővároson kívül.
Utána haza Túrkevére, majd vissza megint a fővárosba.
Szóval – erősen remegett a léc.
Én magabiztosabb, jobb eredményre számítottam, de már közben láttam újságíróktól valamelyik honlapon: nem is az LMP lenne, ha nem az utolsó pillanatban, egy tized százalékkal lépné át a küszöböt. Így is lett – így hoztuk a papírformát, annak ellenére, hogy jócskán alatta marad a várakozásainknak. A meglepetés a többi.
A Jobbik a második legerősebb párt hazánkban. Aggasztó, megdöbbentő, de egyben tanulságos. Hallgattam a beszédeket, Vona végig arról beszélt, hogy milyen csodás, hogy az MSZP-t megelőzték. A beszédje lényege (legalábbis annak, amit közvetített a Kossuth) végig erről szólt, hogy a Jobbik mindig is az MSZP-t akarta legyőzni. Nem is tudom, mi lesz így velük, hogy megvan ez a cél, mihez kezdenek ezután. Az minden esetre tanulságos volt, hogy a beszédje közben többször szakította félbe kemény vastaps, így akaratlanul is Nicolae Ceausescu beszédeire emlékeztetett felszólalása. Arról, hogy mi lesz ezzel a Kovács Béla üggyel, meg arról, hogy mi a francot is képviselt Morvai Krisztina az elmúlt öt évben – nyilván nem ejtett szót, pedig ezekre kíváncsi lettem volna.
Orbán Viktor megint harcolt. A beszédje lényege: harcba küldi a megválasztott képviselőket, és üdvözli a „harcba indulókat”. Nem tudom, mi a franc lesz már megint, miért kell megint harcolni, de sajnos úgy tűnik, hogy ez a harc dolog valami fontos beakadás nála, és itt harc lesz, ha kell, ha nem.
A Fidesz eredményében egyetlen jó dolgot látok csupán: a határon túli magyarok befutó helyeken történő szerepeltetését, ez mindenképpen egy szép gesztus, és nemes felajánlás volt szerintem, habár bizonyára van mögötte hátsó szándék is.
Az MSZP jött elő legkésőbb, akkor is kb. annyit mondott Mesterházy Attila, kissé jobbra számítottak (na, ezen nem csodálkoztam nagyon), és hogy felajánlotta a pártvezetés a lemondását. Ők asszem nagy vesztesek most. Elemzők panaszkodtak, hogy milyen szörnyű, hogy négy hely helyett kettő lesz, pedig ha egyben nézzük a DK-val, akkor megvan a 4 hely továbbra is, hiszen 2009-ben még egyben voltak. Bár gondolom, ez nem nagyon vigasztalja az MSZP-seket.
Bajnai Gordonék jól szerepeltek, megvan az egy helyük, majd meglátjuk mire mennek vele.
A nap meglepetése a DK lufi létrejötte és felszínre törése volt. Konkrétan fogadtam arra, hogy milyen rosszul fog szerepelni a DK – elbuktam a fogadást. Nyilván lufi az egész szerintem, amit a részvételi aránynak és területi elosztásnak köszönhetnek, mert szektaként ott aztán tényleg mindenki elment szavazni, és mindenki reggeli előtt behúzta a „x”-et. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy DK „ádáz” ellensége lesz az „Orbáni önkénynek”. Még soha nem voltam szerintem „ádáz” ellensége senkinek, így nem tudom, hogy kell ezt csinálni, de a volt miniszterelnök nem volt ott, amikor a mandátumot kellett felvenni, és azóta a parlamentben akkor láttam egyszer, amikor felesküdtünk, akkor is valami szavazási bohózat egyik mellékszereplőjeként. Ezen kívül elmondta még most, hogy „legrégebbi” elkötelezett híve az „Európai Egyesült Államok”- nak. Azt nem tudom, ez a mi a fene, de nem hangzik túl jól.
Az biztos, hogy a DK és az Együtt szereplése adhat okot elgondolkozásra és stratégiai tervezgetésre az őszi önkormányzati választásra a fővárosban, de az én életemre sok hatása nem lesz szerintem.
Szóval – izgalmas, mozgalmas nap volt, későn is ér véget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.