A mai nap - legalábbis nekem - Kishantosról szólt.
Napközben kb. beszámolgattam az eseményekről röviden, így hosszan nem írogatnék, sajtó is hozott ezt-azt, így csak egy záróelmélkedésem így éjszakára: Kishantos Magyarország.
Egész úton hazafelé azon rágódtam, hogy milyen jól tudja modellezni, mintázni egy jelképes kicsiny hely is egész hazánkat, annak helyzetét, morális és politikai állapotát. Kishantoson ami ma zajlott, az az egész országot bemutatja. Egy kórkép. Bemutatja a Fidesz második 2/3-os kormányzását, előrevetíti azt, hogy mire számíthatunk.
Adott valami ami van. Ami értéket teremt, amire büszkék lehetünk, aminek nemzetközi híre van, ami termel, tudást ad át és motivál. Valami, amiben rengeteg munka van, sok-sok érzelem, közösségi érdek és a jövő egy lehetősége.
Jön a hatalom és látja, hogy ez működik a kontrollja nélkül. Itt vannak emberek, akiknek véleményük van, és nem lehet befolyásolni azt. Akik saját kezükbe veszik a sorsuk. És ez félelmet kelt a hatalomban. Mert hangja van Európában, mert modell lehet máshol, mert nincs benne az alázat a hatalommal szemben. Mert független és szabad.
Ez nem jó így - gondolja a hatalom, és erre kitűz egy elvet, ami alapján azt szétverheti, átadhatja másnak, akiknek kell, akik állítólag majd helyiek, fiatalok és szintén értéket teremtenek. Nem teszi ugyan ezt, hanem királyi kegyben részesít alattvalót, de azt állítja, hogy ez a vidéknek jó így és így egy új bérlői réteg elhiszi, hogy ez már az övé immár, mert jár neki, jogos jussa.
A régi használó és új használó egymással kezd harcolni, és az “oszd meg és uralkodj” elv máris működésbe lép.
Vagy nem így lenne? Csak figyelmetlenség? Nem is tudom mi a rosszabb: a szándékos károkozás, vagy bűnös figyelmetlenség, butaság, ostobaság.
Utóbbi lenne?
Nem hinném, de legyen, mert hiszem: mindenki hibázhat. De egy bölcs kormány belátná, ha hibázott és megpróbálná kijavítani azt. Tényleg nincs valami ellenszenves ember a Fideszben, akiből bűnbakot lehetne csinálni? Nem lehet ráfogni senkire, majd nemes lelkű megmentőként tetszelegni? Ez egy klasszikus politikai megoldás lenne.
De úgy nem értenék a többiek, hogy kié a hatalom. Így jobb példát statuálni, megmutatni, hogy márpedig a hatalom az enyém, és én mondom meg, hogy mi való és hogyan. Akár az egykulcsos adó esetében: látszódik minden pontján, hogy rossz megoldás, de akkor is ragaszkodunk hozzá, mert gyengeségnek tűnhet beismerni, hogy tévedtünk.
Kishantoson is ez van: nem hiszem el, hogy a Fideszesek többsége nem látja, hogy hiba volt megpróbálni tönkre tenni. Nem látná, hogy jobb lett volna békén hagyni és hagyni a fenébe az egészet.
De nem mondja senki a főnöknek, így ragaszkodnak egy meghozott buta döntéshez, ami nem vezet ugyan sehová, ami csak árt, de legalább kommunikálja szerte az ország népének: lám én vagyok a hatalom és mindent megtehetek.
Az egész semmire nem jó, mint arra: bemutatni, ki a főnök.
Én elismerem: a Fidesz az úr. Minden úgy lesz, ahogy akarja, mert elérte, hogy a nemzet hátán fát lehessen vágni és tudta úgy alakítani a szabályokat, hogy neki minden jó legyen. Előrelátó volt, számító, erős és taktikus. Szinte már bölcs. Etikus nem, de az nem is számít, elvégre szerelemben, háborúban: mindent szabad. Márpedig Kishantos ügye, csakúgy, mint az ország ügye a Fidesznek egy háború a totális hatalomért, amit csak megnyerni lehet.
Kishantos Magyarország. Ahol lehet pusztítani ami érték, ahol egymásnak lehet zavarni embereket, hogy utálják egymást, ahol az erő dönt. Ahol a korrupció az úr, ahol nincs észérv, nincs érzelem - csak hatalmi erő, arrogancia és agresszió. Ahol nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem, hogy ki az erősebb. Ez Kishantos és ez Magyarország.
Kicsit sem vigasztal, hogy lehetne sokkal rosszabb is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.