Egyik ismerős említette itt korábban, hogy talán Puskin írt olyat, hogy “nincs rá időm, hogy röviden írjak.” Nem tudom, mondott-e ilyet az oroszok eme óriása, de hogy rám ez illik, az bizonyos. Könnyen fogalmazok, gyorsan gépelek, de képtelen vagyok röviden írni - mindenki bocsásson meg érte!
Mindenkit megnyugtatok, hamarosan ez a probléma megoldódni látszik, kezd bejönni azoknak a jóslata, akik azt prognosztizálták, hogy nem lesz nekem időm naplót írni, ha beindul a munka.
Addig azonban csak az olvasson, aki piszkosul ráér, mert képtelen vagyok röviden fogalmazni gondolatokat, mert minden bonyolult, és egyszerűen fárasztana a rövid fogalmazás, mint amilyenek a politikai hírek mostanság, és mint ahogy némely honlaphírek íródnak.
Két nap elrohant. Frakcióköltözés, frakcióülés, sajtótájékoztatók, rohanás, Fidesz, ideg - politika.
Korábban beszámoltam róla, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy az LMP frakció engem jelölt a Fenntartható fejlődés bizottságának elnöki helyére, amit a parlament az alakuló ülésen elfogadott. Hétfőn lesz alkalmam találkozni az alelnökökkel és talán már jövő héten beindul a bizottsági munka. Tegnap viszont már volt alkalmam megismerkedni a bizottság két fős állandó személyzetével, ami felemelő volt. Divat lenézni a kormánytisztviselőket, körömfestegető titkárnőknek és kávézgatós unatkozó semmittevőknek bemutatni őket, de immár többedjére keletkezett jó benyomásom tisztviselőről. Minden bizonnyal persze van ilyen is és olyan is (ajaj), de jelen helyzetben két igazán szimpatikus, motivált, felkészült kollégát ismertem meg, akik most is dolgoztak és készülnek a munkák átadására. Lelkesek és épp úgy fontosnak érzik a környezetvédelmi kérdéseket, mint én.
De persze kezdhetném a naplóm az elején, hiszen tegnap a napom korán kezdődött. Kb. éjfél után kicsivel, egy kommentelő úr jóvoltjából. Talán látták...
Kioktatott, hogy nem szabad reagálnom a kommentekre, mert azok nem azért vannak. Én ezt kérem, nem tudtam.
Arról is kioktatott, hogy nem gondolhatom a gondolataimat úgy, ahogy gondolom, mert az nem úgy van, és különben is neki joga van “akkor is” másként érteni azokat. Ezt sem vitatom egyébként, egyáltalán bocsánat, hogy valahogy gondolom.
Arról is kioktatott még, hogy ha naplót írok, akkor nekem nem szabad kommentekre reagálnom. Nem tudom miért, de szerinte nem szabad, mert döntsem el a “műfajt”. Hát jó, akkor gondoltam megírom itt a naplóba a véleményem még, ami belém szorult (naplóbejegyzésként természetesen)...
Egyben ennek okán mindenkitől elnézést kérve és bocsánatot, arra a következtetésre jutottam, hogy élek a felkínált lehetőséggel, és a jövőben a kommentekre nem, vagy csak nagyon mérsékelten reagálnék. Ezzel részben fölösleges ideget spórolhatok meg, részben időt.
Szóval, írogat ott mindenfélét, azt mondja, hogy eltérünk a tárgytól, miközben ő sem Áderről beszél, hanem műfajokról és mit tudom én milyen borzasztó okos dolgokról.
Rá akartam hagyni, hogy nem válaszolok, erre jön ezzel a műfaj dologgal, és nem is értem mi a francot akar vele mondani. Milyen műfaj, milyen műfaj: hát próza! Nem veszi észre, hogy sem pentametereket, sem rímeket nem használok?
Áderre visszatérve: nyilván engem is úgy tanítottak, hogy nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. Ugyanakkor ha egy beszédre azt mondom, hogy jó beszéd, akkor nem azt mondom, hogy milyen rendes ember, aki mondta, meg azt, hogy milyen példás munkát végez, mert ennél egyszerűbb vagyok. Ha azt mondom, hogy jó beszéd, akkor az azt kijelenti: szépen beszélt magyarul, értelmes dolgokat mondott és voltak benne szimpatikus dolgok.
Az a fajta ember lehet ez a kommentelő úr, aki ha Áder mond valamit, akkor azt mondja: baromság az egész. Ha Gyurcsány mondja ugyanazt, akkor azt mondja: remek, tartalmas beszéd volt.
Nem tudom pontosan mi a relativitás elmélet, de egy ismerős volt rendőr saját életéből így magyarázta egyszer: “amikor a szomszéd fia belőtt az utcában egy ablakot csúzlival, akkor azt mondtam: ej, semmirevaló gyerek, a szeme se áll jól, biztos valami börtöntöltelék lesz belőle!” Ám, amikor a saját fia lőtt be az utcában egy másik ablakot, akkor ezt mondta: “Ej, fain, vagány gyerek, nem száll inába a bátorsága egy kis csibészségtől, az ilyeneknek áll a világ, remek kölök!”.
Még azért csak eszembe jut erről a jóemberről, amikor egy szélsőjobbos emberrel vitáztam, akinek több diplomája, tudományos fokozata és valami oktatói státusza is volt, és meg akartam győzni a rasszista nézeteinek logikátlan elfogadhatatlanságról. Mint a falra hányt borsó. Valaki a fejébe vesz valami idiótaságot, és nem tágít, mert miután nagyon okosnak érzi magát, meg van győződve róla, hogy tévedhetetlen, és csak neki lehet igaza. És az Istennek nem tágít.
Ehhez képest a doktorandusz fiatalember (aki szintén félreértette megjegyzésemet, és mikor idegenszó használatát kifogásoltam, ő meg azt hitte, hogy szókincsét bántom) két levélváltás után abbahagyta, gondolom ő is úgy volt vele: “okos enged”. De van, aki nem hagyja abba.
Csak azt nem értem, hogy miért nem megy az ilyen a kurucinfóra kommentelni? Ott aztán produktívan telne neki a nap... Ehelyett osztja itt az észt nekem műfaji kérdésekről.
Azt mondja még nekem ez az úriember: ultragáz dolog úgy befejezni egy levelet, hogy utolsó mondatom “Ennyi.”
Ezt nem tudtam, azóta is szégyellem magam miatta. Biztos tudnom kellett volna, mert ha valaki képviselőségre adja a fejét, akkor az a minimum: tudja, hogy nem illik így befejezni szöveget. Én bizony Isten nem tudtam, és most emiatt röstellkedhetek itt.
Erről eszembe is jutott egyik nagymamám, aki mikor kisgyerek voltam, és építőkockákból akartam játékházat építeni, és épp egy zöld kockára akartam egy kéket tenni, mondta, hogy ne tegyem. Kérdeztem: “Miért? Anélkül nem lesz kész a ház!” Mondta: mert nem illik össze a kék és a zöld, ezt mindenki tudja. Szégyenkeztem gyerekként miatta, butának éreztem magam, hogy én ezt nem tudtam, de megjegyeztem a dolgot, habár nem értettem. Mert semmi értelme nem volt. Mert miért ne lehetne egymásra tenni egy idióta építőkockában a zöldet a kékre? Vagy fordítva? Ki döntötte el, hogy az nem illik össze? Milyen szempont alapján döntött így?
Egyet biztosan mondhatok: hozzám hasonlón ebben az országban még igen sok ember van, aki nem tudja, hogy ez ultragáz dolog. Jó dolog lehet ilyen magasan kvalifikáltnak és intelligensnek lenni, és ilyeneket tudni, de viszont ez a tudás, az nagyon-nagyon gátolhatja pl. a 2014-es választási eredmények mögött húzódó választói akarat megértését. Gátolhatja a megértés képességét és hozzájárulhat ahhoz, hogy jó sok ember ellenszenvesnek tartson okos belvárosi értelmiséget, aki csak kioktatni tud, fölényesen tanítani, lekezelő véleményeket fűzni a dolgokhoz, morálisan felsőbbrendűnek és bölcsebbnek éreztetni magát. S ezzel a magatartással olyanokra is egy ellenszenves álarcot húz, akik itt élnek a fővárosban és tökre nem ilyenek.
Ez a gond. Ezért erősödik a Jobbik vidéken, mert az úgy beszél, hogy megértik, az nem oktat ki másokat, mert szerinte semmi nem ultragáz, és nem kell szégyenkezni előtte és komplexusokat érezni. Mert nem érezteti azt, hogy fölötte áll másoknak. Ezen kellene elgondolkozni szerintem, de mindegy. (Csak tudnám, hogy “mindegy”-gyel nem gáz-e befejezni gondolatot...)
Mindenesetre tegnap, mire felértem a fővárosba, már elfeledtem ezt a jóembert, még kicsit sajnálkoztam, mert tudom: nem értheti meg ő az ország többségét, és őt sem érti meg a többség. Az a fajta, aki nem érti, hogy nyerhetett megint a Fidesz, pedig ha magába nézne, akkor értené, hogy minek olyan nagy az elutasítottsága, szerte az országban.
Szóval, utána kezdődött a fővárosi nap a bizottsági munkatársak megismerésével, majd Dettivel tartottunk egy sajtótájékoztatót Kishantoshoz kapcsolódva (ahol tegnap tovább pusztítottak értelmetlenül és ostobán a hatalom emberei), hogy miért gond az, ha egy országnak semmi koncepciója nincs arra, hogy mire használja erőforrásait, és nem tudja megítélni, hogy mi az érték és mi nem az.
Majd találkozóink voltak, majd a Világgazdaság c. lapnak adtam egy piszok hosszú interjút, majd elzúgtam egy barátomért Ürömre, majd vele egy másik barátomhoz Dunapatajra. A barátom felesége isteni háziasszony, a barátom isteni társaság, saját maga készített száraz fehérboráról nem is beszélve, de én simán beájultam és aludtam is kora hajnalig. Akkor kimentünk a határba és mindenféle megfigyeléssel és élménnyel gazdagodtunk, amit a természet adhatott, de 7 körül indulnom kellett vissza ide a fővárosba.
Itt egy szakmai találkozóval kezdtük volt környezetjog tanárommal (nagy tudású és remek ember), aki most a kishantosiaknak próbál segíteni. Utána jött a frakcióértekezlet, ahol kiderült, hogy jövő héten kipróbálhatom életem első parlamenti napirend előtti felszólalást, ami miatt aggódom kissé.
Majd kezdődött a Fidesz által kezdeményezett “petíciógyűjtés” ügye akácról, pálinkáról, termőföldről.
Bolhacirkusz. Embereket hülyének néző EP kampány, ami szabadságharcosként akarja feltüntetni a Fideszt, miközben a problémák abból adódónak, hogy erőből politizál ott is, ahol nincs is ereje hozzá. Itthon hozzászokik, hogy mindent erőből, majd kimennek Brüsszelbe, és ott is erőből akarnak mindent. Ezek a problémák az ő diplomáciai csődjük, általuk létrehozott gondok, és hozzáállásuk miatt keletkezett feladatok.
Akácról nem írok részletesebben, március 30-i bejegyzésemben már megtettem.
Pálinkáról is írtam már, nevetség az egész ügy, és ráadásul még hazudoznak is.
Termőföldről meg ők okoskodnak? Miközben nemzeti szinten a szabályozáshoz ők nem engednek hozzányúlni, és ők utasítják el a kezdeményezést, amivel tenni lehetne valamit?
S elkezdenek petíciót gyűjteni, ami minden bizonnyal jó mozgósítókampány, csak engem épp zavar, hogy hülyének néznek mindenkit, és úgy tesznek, mintha bármiféle petíciónak lenne bármiféle hatása, szerepe. Pedig semmire se jó. Vagy ha mégis, akkor én is kezdek petíciógyűjtést a Fidesz hülyesége ellen. Annak lehetne szerepe, ha normálisan kormányoznának, azzal foglalkoznának amivel kell, és nem demonstrációkat tartanának saját nagyságukról.
Így jött el a ma este, itt a Széchényi rakparton, ahol az ablakomból a Margit-szigetre látni. Szép este van, de ideje, hogy felkeressem a kis albérletet, ahol szerintem Ikó már alszik, mert holnap is hosszú nap lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.