Kezdem a reggellel.
Figyelték reggel a DK-t? Mintha megnyerték volna a választásokat, és épp most hódolna nekik az USA. Olyan magabiztossággal, olyan fölénnyel, olyan nagyképűséggel kommunikálnak, hogy az ember tényleg azt hiszi, hogy ők a Fidesz, de legalább Gyurcsány lesz a bécsi kancellár is, és egy kis szerencsével az angol királyi családba is bekerül a jelen eredményekkel.
Mint a legtöbben tudják, sajnos kezdő politikus vagyok, így még tanulnom kell, hogy ki kicsoda, de most hétvégén megismerkedtem Gréczy Zsolt nevével két ügyben is.
Első esemény az volt, hogy ő írt a saját hírhonlapján arról, hogy András már megint náci, valami olyan jelentőségű ügy miatt, amit megemlíteni is ciki (szerintem). A nemzetsorsfordító téma: melyik parlamenti páholyban ülhetnek a frakciószakértőink, kivel van közös páholy – mert az LMP kicsi, saját páholyt nem kaphat, valaki mellé be kell ülnie. Mikor András kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem, kb. annyi politikai jelentőséget éreztem a dologban, hogy azt válaszoltam: ahol több a konnektor. Tényleg nem éreztem, hogy ezzel a döntéssel így, vagy úgy változik magyar nép sorsa. A parlamenti helyeinken nincs áram, így a hordozható számítógépek egy idő után lemerülnek, ezért a konnektor megközelítés nekem ütős érvnek tűnt. Az elmúlt 4 évben a Jobbikkal volt közös a páholy, ez senkit nem zavart, most meg kitalálta valaki, hogy legyen a függetlenekkel közös. Nos, ez azért gáz (a munkatársainknak is), mert a függetlenek szakértők között vannak olyan LMP-s „árulók”, akikkel még másfél éve egy pártban voltunk, így személyileg inkább olyanok, akikkel nem ülnénk együtt, mert hát – mit tagadjuk: nem maradt szerelem a válás után. Na ebből a szerintem totál semmi ügyből, aminek tökre semmilyen politikai szempontja nincs, ebből csinált ez a Gréczy Zsolt, egy András felmenőit felemlegető alattomos kis politikai csesztetést, aminek nem sok értelme volt szerintem. Mindenesetre a Mandiner kommentelői között látványos volt az üggyel kapcsolatos vélemény: Gréczy 8 like-ot kapott és 129 dislike-ot, Schiffer válasza 137 like 8 dislike ellenében. Az LMP tanácsadói távol akarnak tartani a Mandinertől, mert félnek, hogy esetleg reagálgatni kezdek a kommentekre, de a hírkereső feladja, így csak látom rendszeresen. Szóval, nem hinném, hogy a Mandiner kommentelői bárhogyan is reprezentálnák a magyar választói véleményt, de azért jó volt látni ezt az értékelési arányt...
Majd, ma reggel szintén az ő nevével láttam szintén Mandineren a „A gyurcsányozás vége” c. remekbe szabott tollforgatást, ami a vörös hadsereg propaganda pártkomiszárjainak is beillő demagóg kommunikáció műfaji csúcsa. Egy pillanat alatt kinevezi magát a legerősebb ellenzéknek (sic!), a Fidesz legfőbb kihívónak, a demokratikus ellenzék fejének.
Ezt mondja szó szerint: „Értelmetlenné vált az LMP üzengetése a hitelességről, hiszen a DK közel kétszer annyi szavazatot kapott, mint ők.”
Tehát ez a komoly érvelést arról szól, hogy ha valaki több szavazatot kap, akkor hitelesebb? Komoly érv... Akkor a DK elismeri magánál hitelesebb pártnak a Fideszt, Jobbikot és az MSZP-t. Gratulálok az érveléshez!
Na, rátérek a mai napra, túlesve röviden a reggelen – hiszen parlamenti ülésnap van.
Sajnos ma nem szólhatok, naprend előttivel, én ellőttem a lehetőségem előzőleg, így a frakció más tagjainak van lehetősége, és a vitában összesen 5 percet kaptunk, ami Andrásnak is kevés, aki általában jól, ügyesen összefoglal mindent. Szóval, így csendben ücsörögtem és figyeltem.
Megint tanultam egy – szerintem ostoba – parlamenti szokásjogot. Lassan azt is küldetésemnek fogom érezni, hogy a parlamenti szokásjogot megkérdőjelezzem, mert nem értem az értelmét. Vagy esetleg, ha valaki meggyőz, hogy jól van így, akkor majd elfogadom.
Mára volt 5 olyan döntés, ami a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatban került a parlament elé.
Az a szokás, hogy a politikusok az enyhe szabálysértési ügyekben (gyorshajtás stb.) maguk lemondanak a mentelmi jogról, viselik a következményeket, és minden megy tovább. De pl. többnyire politikusi minőségükben tett nyilatkozataikért ért indítványokkal szemben a t. ház megvéd mindenkit a „képviselői munka” zavartalanságának védelme érdekében. Nyilván ez nem vonatkozik bűncselekményekre, de az most nem is tartozik ide.
Szóval az zavart a dologban, hogy a parlament nem mérlegeli kicsit sem a rágalmazás súlyát. Nem mindegy, hogy valaki a sajtóban azt mondja a másikra, hogy „szerintem nem normális, hülye döntéseket hozott”, és ezért perlik be, vagy azt mondja: „tudom, hogy lopott, és hiányzik is a pénz a kasszából” - és ezért. Szerintem az egyik simán belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, de a másik szemét hazugság, amivel le akar valaki járatni másokat. Mindkettő sértettje perel, és mindkettő esetében a parlament fenntartja „szokásjog” alapján a mentelmi jogot, de én biztos nem tenném. Szerintem mérlegelni kellene, mert így, a politikusok simán arcátlan hazugságokat állíthatnak – és meg is teszik. Szóval, zavar, hogy nem mérlegel a parlament, hanem automatikusan fenntartja a mentelmi jogot.
Volt ugyan szó a minisztérium struktúrát teremtő jogszabályról is, de nap szinte azzal ment el, hogy arról vitázzanak, a többiek, hogy milyen legyen a 4/5-ös döntés (egész parlament, vagy a jelenlévők), és hogy a levezető szavazhat-e, vagy sem egy-egy kérdésben.
Eközben nap fénypontja: a hivatalban lévő kormánypárti levezető kézzel történő szavazást kért, majd megállapította, hogy „látható többség”, majd amikor ezzel végzett, így folytatta: „Tartózkodott? Nemmel szavazott?” - majd mielőtt bárki felocsúdhatott volna, hogy most akkor tartózkodni akart, vagy nemmel szavazni, és egyáltalán hogy tud szavazni, ha egyszerre tették fel a két kérdést, egy laza fordulattal így folytatta: „habár az tulajdonképpen mindegy....”
Így nem volt tiltakozásra, vagy tartózkodásra módunk.
Nem volt komoly súlyú ügy, de mókás pillanat volt.
Az „orbánizmus legádázabb ellensége” nem volt ma sem a parlamentben.
Biztos máshol küzdött ma is ádázul.
Tanulságosak a parlamenti érvelések színvonalai is, megérne valami politológusi tanulmányt. Ha azt mondja valaki a Fidesznek, hogy tolvajlás, amit csinálnak, akkor az ellenérv: az MSZP még többet lopott. Valaki azt mondja a Jobbiknak, hogy Kovács Béla orosz kém, akkor azt mondják, hogy Deutsch Tamás se csinál semmit a Európai Parlamentben, és a kommunisták az igazi árulók. Ha az mondja valaki, hogy hazugság amit állít a másik fél, akkor az ellenérv: a másik oldal is hazudik.
Mókásnak és gyerekesnek érzem, de így működik a parlament érvrendszere. Elmék csatája és érvek háborúja – magyar módra.
Szóval eltelt a nap, de a végén felálltam és otthagytam az egészet. Még szoknom kell a hangulatot, és egyelőre még bosszant, hogy immár a negyedik parlamenti napom, amin semmi érdemi nem történik, ami számítana. Az országban emberek sokasága él európai szintű létminimum alatt, nincs normális egészségügyi ellátás, rekordokat dönt a kivándorlás, idősek maradnak magukra, miközben nincsenek idős otthonok, bezárt iskolák és postahivatalok falvakban, járhatatlan vidéki közutak, munkanélküliség és társadalmi feszültségek sokasága, élén a közélet tisztaságát veszélyeztető jelenségek rengetegével. Közben a parlament azzal foglalkozik egy napig, hogy mentelmi kérdésekben szavazgasson, és levezető elnök szavazati jogáról értekezzen akadémikus keretek között. Jogászok élvezhetik ezt: egyik viccesen beszél, a másik érdekesen, a harmadik okos, a negyedik arrogáns – vitáznak, és közben senki nem foglalkozik azzal, mi van az országban, mi van az országgal. Megérteném, ha minden tuti volna, de semmi nem az.
Még mindig barátkozok a házszabállyal, csodálom az épületet, elücsörgök ott, de ha így folytatódik, legközelebb elmegyek és keresek valami hasznosabb elfoglaltságot, mert ez az országgyűlés olyan benyomást kelt, mintha nem azért lenne, hogy az emberek élete jobb legyen. És ez bosszant. Kifejezetten bosszant.
A mai napon egy újabb kinézett, és viszonylag frankó albérletet mondott vissza a főbérlő, mert szerinte nem lehet három gyerekkel beköltözni 50 m2-re. Márpedig mi be fogunk valahová, de megint nem tudom hová, sajnos.
Nagyon szép zivataros, szivárványos időjárás volt az út hazafelé közben, viharos felhőkkel. Ezt csodáltam míg hazaértem, és itthon a határban csináltam is egy képet – mert ilyet egyik kerületben sem látni, ha felköltözök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.