- hívott fel a kérdéssel egy újságíró. Elmondta, hogy zöld szervezetek arra kérték a kormányt, hogy legyen önálló zöld szaktárca. Kérdezte, mi a véleményem erről, mint az országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága leendő elnökének. Mondtam neki, ami hirtelen eszembe jutott, de azóta is rágódok, hogy miért nem mondta ezt a civilek által kimondott mondatot az LMP, már hamarabb. Talán másfél hete, hogy feldobtam a pártnak, hogy ebben a témában meg kellene szólalni, de azóta volt elég más ügy, amiről szólni kellet, így elsikkadt ez a téma, pedig zöld párt képviselőjeként ki kellene állnunk ezért minél hamarabb, minél határozottabban. Kellene nagyon az önálló zöld szaktárca!
A cikk meg is jelent: http://pestisracok.hu/
Szóval az LMP engem alapvetően vidék- és agrárpolitikusként kezel, és most elsőként ezzel a bizottsággal ismerte el, hogy igazából az elmúlt 20 évben a környezet- és természetvédelemben dolgoztam, és így kaptam a megtiszteltetést, hogy engem javasoljanak a frakcióból erre a posztra. Ezért hálás is vagyok, miközben az bosszant, hogy a mezőgazdasági bizottságba nem engedett be a többi párt, de ha már így alakult, hát itt az ideje, hogy szót emeljek ezért a területért is, itt és most.
1987-ben lettem lelkes madarásztanoncként természetvédelmi civil aktivista, akkor léptem be az első egyesületekbe. Keresztes K. Sándor idején lettem zöld civil szervezet vezetője, és azóta vagyok valahogy mindig kapcsolatban a minisztériummal. Dióhéjban ha össze kellene foglalnom, vegyes tapasztalatokat szereztem, de általános érvként azt biztosan látható így visszatekintve, hogy az ágazat teljesítménye mindig jobb volt, mint most, amikor egy logikailag egyáltalán nem kapcsolódó területhez, a vidékfejlesztéshez csatolták. Visszatekintve el kell ismerni, hogy Baja Ferenc volt az egyik legjobb szakminiszter, és talán a minisztérium is ekkor nyújtotta az egyik legjobb teljesítményét. Az ő idejében születtek meg a területet érintő legfontosabb jogszabályok, akkor jött létre több nemzeti park, ekkor kezdtek el erősödni a zöld civil szervezetek. Letették az alapjait az intézményesült környezeti nevelésnek, erdei iskoláknak. Őt követte az első Orbán-kormány idején a mindenki által jogosan támadott, hírhedt Pepó Pál libériás inasos fogadásaival és konferenciabuszával, akit a zöld civilek aktív közreműködésével sikerült elzavarni. Az ő teljesítményéről kár lenne szót ejteni. Ligetvári Ferenc kevés ideig regnált miniszterként, de nagy népszerűségnek örvendett (szerintem egyedüli miniszter volt, aki mellett szimpátiatüntetést tartottak maradását kérve). Ennek a négy esztendőnek Túri-Kovács Béla zárta a sorát a szaktárca vezetői között, aki viszonylag kiegyensúlyozott, egyenletes teljesítményt nyújtott. Nem bántotta a civileket, hagyta, hogy szakemberek vezessék a tárcát, és utoljára 2002-ben volt 1 md. Ft fölött az a közcélú forrás, amivel szakmai programokat és környezeti nevelési feladatokat finanszírozott a kormányzat szerte az országban. Ezt azóta is sokan visszasírjuk.
A 2002-es kormányváltás gyenge minisztériumi teljesítménnyel kezdődött Kórodi Máriával, akit a nemzetközileg is elismert szakember, Persányi Miklós, majd Fodor Gábor követett. Sokan féltek attól, hogy a kisebbik koalíciós partnernek adott tárca kisebb kormányzati súlyt és teljesítményt fog jelenteni, de ez nem volt jellemző, habár sokszor maradt alul. Az SZDSZ-t méltán divat utálni, de meg kell hogy mondjam, az utolsó érdemi teljesítményt az ágazat ebben az időben nyújtotta. Ekkor ment át a parlamenten a Natura 2000-es hálózat kihirdetése, ami Haraszthy László természetvédelmi szakállamtitkár koordinációjával mégiscsak egy komoly sikernek ismerhet el a szakma. Ekkor lett a világon egyedülálló módon zöld ombudsmanja hazánknak, ekkor lett megerősítve a természetvédelmi őrszolgálat és született meg több olyan szabályozás, amely a mai napig tudja segíteni a természetvédelmet. Nyilván ez az időszak aktivitása miatt vitatott átalakításokat is felvállalt, pl. a szakmai hatósági jogkörök összeolvasztása, a nemzeti parkok gazdálkodó jellegének megerősítése, ami azóta is számos kritikára adnak okot, de az elmúlt négy év szakmai teljesítményével összevetve akármilyen rossz is volt akkor, azért az a nyolc esztendő mégis eredményesebbnek mondható, ezen kár lenne vitatkozni. Nem szeretnék úgy tűnni, mintha dicsérném azt a nyolc évet, mert az bizonyos, hogy már akkor elkezdődött, hogy a Persányi Miklós Kókával kéz a kézben adott át autópályát, és akkor volt, hogy az Aarhusi Egyezmény árnyékjelentése bebizonyította, hogy minden tekintetben romlott a környezeti információkhoz való hozzáférés, akkor csökkent elsőként a 2002-es állapotokhoz képest 1/10-ére a zöld civileknek szánt büdzsé. Ugyanakkor ha Zengő ügye ma lenne (ahogy ennek a Szabadság téri szobornak az ügye most van) meg lehetne nézni, hogy mások érzékenységére miként lenne érzékeny a kormányzat. Azt hiszem, ha Zengő most lenne, akkor kb. annyi eséllyel lehetne megvédeni, mint Kishantost sikerült.
Szabó Imre miniszterként, a kormányzati időszak végén már szakfeladatok tekintetében egy még inaktívabb irányt képviselt szakmailag, mert a válság hatásainak mérséklésében a kormányzat érdemi politikai szerepet nem adott a tárcának.
Az elmúlt négy esztendő, a második Orbán-kabinet már sajnos a környezet- és természetvédelem maradékának is a leépülési időszaka volt, számos területen történt komoly visszalépés. A szakirányítás egy szakmailag hibás lépéssel a vidékfejlesztési tárcához került, és Illés Zoltán már csupán “államtitkárként” volt kénytelen vezetni a korábbi minisztériumot, kevés politikai súllyal sajnos. Illés Zoltánt zöld aktivistaként és elkötelezett környezetvédőként ismertem meg, igazából civilként kerültem is a kritikus véleménynyilvánítást, tiszteletben tartva korábbi jó kapcsolatunkat és védve az általam képviselt szervezet politikamentes semlegességét. Sajnos ezt a luxust ellenzéki politikusként már nem engedhetem majd meg magamnak, így csak bizakodni tudok, hogy konstruktív ellenzéki szerepből módomban áll majd a szakmai hatékonyságán javítani az ágazatnak, és ebben partnert, nem pedig ellenfelet találok.
A korábbi kormányzati berendezkedésből az látszódik szerintem, hogy nem múlott a minisztérium teljesítménye sem azon, hogy kinél volt a tárca, sem azon, hogy melyik szakterülettel párosították (volt önálló, volt területfejlesztéssel és vízüggyel is párosítva), de az egyértelmű szerintem, hogy a leggyengébb teljesítményt akkor nyújtotta, amikor nem volt önálló minisztériumi szinten.
A környezet- és természetvédelem a természeti erőforrások fenntartható használatának elősegítője, a természeti erőforrások ökológiai regenerációs képességének védelmezője elvileg, amellett, hogy védi a jó humán-egészségügyi környezetet és önmaguk értékét tiszteletben tartva a természeti értékeket. A természet, a Föld mint egységes ökológiai rendszer látszólagos sebezhetőségének ellenére korántsem annyira sérülékeny, mint azt a fajkipusztulásokból és az élőhelyvesztésekből gondolnánk. A Föld tökéletesen megvolt az emberi faj megjelenése előtt, és az emberi faj gradációja után is remekül meglenne. Meggyőződésem szerint alig néhány tízezer év alatt lényegesen nagyobb biológiai sokféleséggel, mint ma.
A kérdés nyilvánvalóan tehát az, hogy fenn tud-e az emberi faj maradni azon ökológiai tényezők között, amelyeket teremt magának. A kérdés az, hogy a minden gazdaság alapját képező természeti erőforrások kiaknázhatóságának mértéke miként alakul. A környezet- és természetvédelem nem pusztán a fajok sokféleségét hivatott védeni, azt csupán indikátorként használva a természeti erőforrások termelőképességét kell védenie, aminek alapfeltétele a jó ökológiai állapot. A környezeti tényezőket nagyon könnyű kizsákmányolni, túlhasználni, a talajt kizsigerelni és könnyű olyan környezeti körülményeket teremteni, amelyek az egészségre károsak, amelyek a természetnek rosszak. Nagy-nagy probléma a környezetvédelemmel, hogy általában annak ártalmai és kárai, kedvezőtlen hatásai időben és térben legtöbbször nem a szennyezési ponton jelentkeznek. A környezet- és természetvédelemnek kell annak a korlátnak lennie, amely rámutat, hogy miként lehet úgy a legnagyobb a gazdaság teljesítőképessége, hogy az nem veszélyezteti sem az emberi egészséget, sem a jövő generációk szükségletei kielégítésének lehetőségeit. A környezet- és természetvédelem az a szabályozó tényező, ami megteremti a lehetőségét a Kárpát-medencében a hosszan fenntartható jólétnek, a jó emberi életminőségnek.
Az LMP egy tág értelemben vett ökopárt, aminek célja az emberek életének jobbá tétele, az életminőségének javítása, a nagyobb társadalmi igazságosság megteremtése, a gazdaság teljesítőképességének fenntartható fejlesztése. Az LMP ebből adódóan elkötelezett az önálló zöld tárca megteremtése mellett, mert a fenntartható fejlődés megteremtése érdekében egyedül úgy teremtetünk bölcs kereteket, ha lehetőleg fajsúlyos politikusok, megfelelő szakemberek vezetik a tárcát, az nincs más ágazat alá rendelve, és alkalmas arra, hogy az ágazati szakigazgatás mellett kiállva politikai szempontokkal szemben szakmai szempontok érvényesülhessenek a fejlesztéspolitikában. Önálló, erős szaktárca nélkül nincs erős környezet- és természetvédelem, aktuális feladatait ellátó erős környezet- és természetvédelem nélkül pedig nincs élhető jövő. Emiatt vagyunk elkötelezettek az önálló szaktárca mellett, és ha tényleg úgy adódik, hogy vezethetem a Fenntartható Fejlődés Bizottságát, akkor annak vezetőjeként is ezért fogok kiállni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.