Gondolkoztak már azon, hogy milyen lehet egy rinocérosznak az állatkertben? Jönnek az emberek, nézegetik, és egyik azt mondja: “de édes, milyen cuki a szarva”! A másik erejét, robusztusságát dicséri. A harmadik már azt mondja: “de ronda, mekkora ormótlan feje van!” A negyedik értekezve magyaráz a gyermekének: “látod, kipusztulás szélére sodródott, ilyen állat már nagyon kevés van a természetben.”
Majd jönnek és jönnek az emberek, mind mond valamit, amit épp ő képzel, lát az állatban/állatból.
Nos, soha életemben nem voltam még rinocérosz állatkertben, de kb. így képzelem a napjukat, mint amilyen az enyém volt ma. Sok dologgal kellett volna foglalkoznom, de a napom koncentrációs készségének jó részére hatással volt, hogy átérezzem, milyen az Index címlapjára kerülni. Ha szóltak hozzám összerezzentem. Riadtan telt a nap, aggódva: jó ég, mi lesz ebből...
Valószínűleg ezen is túl kell esni, ha az emberfia politizálásra adta a fejét.
Rengeteg kedves hozzászólást kaptam itt a FB felületen, és még a cink.hu-n is, és pár ekéző máshol - na igen, van ilyen is. Mondtam előre: most már lesznek, akik utálni fognak csak azért is, mert létezem.
Biztos, van aki ezt az érzést már ismeri, biztos van, aki hozzászokott, de nekem ez új, és ezt is kezelnem kell - rohanás és munka közben, telefonnal a fülemen, kocsit vezetve.
Nos, újabb olyan tapasztalat a politikusi pályáról, ami nélkül jól meglettem volna, de ha már így alakult, elgondolkoztam az embereken.
Egy halom kedves ember írt kedves dolgokat. Vajon, minek köszönhető, hogy biztatnak, bátorítanak, hogy kedvesek és hinni tudnak abban, hogy én nem leszek tolvaj és gazember, mint oly sok szebb álmokkal és tiszta érzésekkel a parlamentbe érkezett elődöm? Akik elsőként csak elnéztek valami mellett, mintha nem vették volna észre. Majd részesei lettek félve, majd már követelték, amiről úgy érezték, hogy jár nekik, és el is felejtették, hogy miért mentek oda. Így lesz az eszközből cél: ott lenni.
Mitől van, hogy sokan elhiszik nekem egy cikk alapján, hogy más leszek? Rágódtam ezen. Annyira nyílt és őszinte tekintetem van, hogy az emberek látják, hogy balfék vagyok még ahhoz is, hogy korrupt legyek, nemhogy szélhámos?
Nem hiszem.
Szóval, arra a következtetésre jutottam, hogy annyi csalódás és undor után, igenis vannak emberek, akik akarnak hinni a politikában! Az emberek egy része akarja hinni, hogy lehet más a politika, és örülne, ha tényleg lehetne más! Ez most nem LMP reklám, hanem - értik? Úgy tűnik, hogy igenis az emberek akarnak hinni és elég egy hozzám hasonló fickó, aki nem köt nyakkendőt, és jószág között matat, hajlandóak hinni, mert felismerik bennem a segítő régi szomszédot, a kedves nagybácsit, a vidéki unokatesót. Nyilván nem engem, mert engem nem ismerhetnek, de tudják, hogy egy halom hozzám hasonló fickó van az országban, aki nem politizál, mert nincs gyomra hozzá. Így meglepődnek, hogy van valaki ezek közül, aki mégis a politikai színtéren tűnik fel, és ezen úgy meglepődnek, hogy rögtön elrágódnak: lehet más is a politika? Lehetnek másmilyenek a politikusok?
Én tökre nem akarok álszerény lenni, meg semmi ilyesmi, de egy halom nálam okosabb, jobbképű, erkölcsösebb embert ismerek, akiket senki nem biztat semmire, akik mindössze abban különböznek tőlem, hogy nem kerültek az Index címlapjára. Sőt, én magam is 20 éven át civil szervezeti vezetőként mondogattam mindezt, amit most a kampányban mondtam, és amit az elmúlt hónapban, amit most két újságíró megírt, csak épp senkit nem érdekelt. Pedig nem változtam semmit, tök ugyanaz a fickó vagyok, aki eddig voltam, csak most hirtelen mindenki néz, és az az elvárás, hogy viselkedjem ugyanúgy, mint eddig. Mintha senki nem figyelne - viselkedjek természetesen. Önöknek menne?
Szóval - megvallom, most már aggasztanak az elvárások, mert nem szeretném, hogy részem legyek abban, hogy ezek a kedves emberek, akik most megtisztelnek figyelmükkel, újra csalódjanak.
Nem így terveztem én ezt. Ha egy parasztgyerek bemegy a parlamentbe, és mond pár okos dolgot, akkor azt mondják: ügyes gyerek. Nem magasak az elvárások egy parasztgyerektől, ott a többi politikus között tökre könnyű tisztességesnek tűnni - nem sok kell hozzá. De egy ilyen cikk után már nem olyan, mint volt, mert érzem, hogy azok az emberek, akik most biztató, kedves sorokat írtak, most már nem csalódhatnak, és mostantól nem hibázhatok, mert elveszik a reményüket azok, akik hinni akarnak abban, hogy lehet más a politika.
Nem lesz könnyű. Fogok hibázni, mert mindenki hibázik. Fog az LMP is hibázni, mert nem lehet úgy összeszedni ezer embert, főleg nem ötezret, ahová növekednünk kell, hogy abban ne legyen senki, aki ne hibázna. Nem mondhatok négy évig csak olyat, ami mindenkinek tetszik. De el kell követni mindent, hogy a hitüket megőrizzék az emberek, hogy hinni tudjanak abban, hogy a közélet lehet más, mint szenny és mocsok. Lehet a közügyek gyakorlásának színtere, ahol azért dolgozunk, hogy jobb legyen az embereknek.
Hogy minél többeknek jó legyen ebben az országban, ahová a sors különös fintorából egyszerre születtünk. Egyszerre, egy korban, egy történelmi szakaszában a hazának, akkor, amikor el kell hinni, hogy lehet más.
Megnéztem az országgyűlési képviselői eskü szövegét az asztalomon. Ez van benne: “az alaptörvényhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom”. Az odáig oké, hogy a 10 parancsolatot megtartsam, amennyire lehet, de mi lesz a gyorshajtással, a vezetés közbeni mobilozással? Mi lesz azzal, amikor látom, hogy mások pirosan hajtanak át? Hogy fog menni, hogy az eskümet megtartsam?
Szóval, nem lesz ez könnyű menet, de a mai nap mégis megerősített abban: érdemes próbálkozni, érdemes beletolni még energiát, mert ha így totális kisebbségben, a legkisebb parlamenti párt legkisebb embereként ahhoz hozzá tudok járulni, hogy az embereknek erősödjön a hite a politikában, akkor már megéri eltölteni ezt a négy évet a Duna partján. Az mindenesetre tény, ha már ott vagyok, akkor el is követek mindent, hogy változzon valami, mert hátha tévednek az emberek, és öt fecske is hozzájárulhat ahhoz, hogy kisüssön végre nap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.